Mutogatós mondókák

A mutogatós mondókáknál minden sornál mást és mást mutogatunk a
kezünkkel a versike sorainak jelentésével összefüggésben. Minden sor
mellett a zárójelben szerepel a cselekvés is.


Gomba, gomba, gomba, (összeütögetjük az öklünket)
nincsen semmi gondja, (forgatjuk a tenyerünket, jelezve, hogy "nincs")
ha az eső esik rája, (egyik kezünk ujjaival a másikra "cseppentjük" a
szemerkélő esőcseppeket)
nagyra nő a karimája. (nagy félkört rajzolunk a levegőben magunk előtt)
Az esőt csak neveti, (szájunkra mutogatunk)
van kalapja, teheti. (fejünket ütögetjük)

Dombon áll egy házikó, (kezünkkel háztetőt mutatunk)
házikóban ládikó, (négyzetet mutatunk)
ládikóban kerek tálca, (kört rajzolunk)
kerek tálcán öt pogácsa. (kinyitott tenyerünkkel mutatjuk öt ujjunkat)
Arra járt az egérke, (mutató és középső ujjunkkal az "egér járását" imitáljuk)
mind megette ebédre!
Hammmm! ("megeszegetjük" a kicsi kézfejét, karját)


Én kis kertet kerítettem, (két tenyerünkkel kört rajzolunk a levegőbe)
bazsarózsát ültettem, (ujjainkat összezárjuk, lefelé mozgatva olyan
mozdulatokat teszünk, mintha a földbe dugdosnánk valamit)
Szél, szél fújdogálja, (magasba tartva karunkat hajladozunk a szélben)
Eső, eső veregeti, (két kinyújtott mutatóujjunkat lefele fordított
tenyérrel egymásnak ütögetjük)
Huss! (levegőbe "röptetjük" két tenyerünket)


Hadd nézzek kis tenyeredbe, (tenyerünkbe fogjuk a baba tenyerét)
Kukukk, kukukk mi van benne? (fel-le mozgatjuk a tenyerét, hogy "jobban lássuk")
Kerekecske, dombocska, (mutatóujjunkkal kis köröket rajzolunk a tenyerébe)
Messze fut a nyulacska. (ujjunk "felszalad" a baba karjára, majd a
következő sorokra végigcsiklandozhatja a mellkasát, pocakját, másik
karját, ahogy a baba szereti)
Erre, erre, zöld mezőre,
Jó forrásra legelőre
Itt megbúvik,
Itt elbújik,
Itt nem látja meg a kuvik,
Kuvik, kuvik, vik, vik, vik.


Töröm, töröm a mákot, (összeütögetjük két öklünket)
Sütök neked kalácsot. (vízszintesen összelapítgatjuk két tenyerünket)
Édes mézzel megkenem, (egyik kinyújtott tenyerünket végigsimítgatjuk a másikkal)
A sütőbe beteszem,  (előre nyújtjuk két tenyerünket)
Felvágom, vendégeim kínálom. (egyik tenyerünket a másikkal
"felszeleteljük", a szeletet a baba felé nyújtjuk)


Áspis, kerekes, (egymás felé fordított tenyerünkkel köröket írunk le)
Útifüves, leveles, (végigsimítjuk a baba karjait)
Bíbola, bíbola, (végigsimítjuk a baba arcát egyik, majd másik oldalról is)
Paccs, paccs, paccs. (tapsolunk - halkan, nehogy megijesszük)


Egyszer volt egy kemence,(karunkkal félkört rajzolunk a levegőbe)
Belebújt a kis Bence. (öszetesszük tenyerünket, előrenyújtjuk őket)
Kormos volt a kemence, (levegőben lebegtetjük ujjainkat, mintha a korom szállna)
Fekete lett kis Bence. (kétoldalt végigsimítjuk az arcunkat)
Ránézett a mamája, (szemöldökükhöz tartjuk kezünket, kukucskálunk)
Nem ismert a fiára. (rázzuk a fejünket, kezünket)
Becsukta a kemencét, (egyik kezünkkel "becsukjuk" az ajtaját)
Jól megszidta kis Bencét. (felemelt mutatóujjunkkal dorgáló mozdulatot teszünk)


Sim-sum fúj a szél, (felemelt karral hajlongunk)
Ez a kis fa jaj de fél. (összehúzzuk magunkat)
Minden ága megremeg, (karjainkat remegtetjük)
A levele lepereg. (ujjainkat mozgatva lefele hajtjuk karunkat)
Ej-haj semmi baj, (fejünket rázzuk)
Újra zöldül majd a gally. (karunkat széttárjuk, mintha a fa lombját mutatnánk)