Zenei nevelésről

A zenei nevelés már újszülött korban elkezdődik. Erre minden édesanya az első pillanattól fogva képes. Kodály Zoltán ezt így fogalmazta meg: „Az anya nemcsak a testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi”. A gyermek zenei érdeklődésének el­in­dítására az énekelgetés és az énekes játék a legjobb módszer. Az énekelgető édesanya, nagymama személyes játéka érzelmileg hat a gyermekre! Örül egy közös „Hopp, hopp katonának” vagy „Csíp, csíp csókának”, meghozza játékos kedvét egy „lovagoltató” vagy „höcögtető”, csitíthatjuk csendes alta­tóval, melyekre bőven találunk példát népi hagyományainkban. A zenei mondókák és „ölbeli játékok” fontos szerepet töltenek be az anya­nyelvi (szókincs és artikuláció) és a testi (lég­zés, mozgáskoordináció) fejlesztésében is. A játék során a gyermek egészen közelről látja a felnőtt arcát és száját, így pontosan látja, hogyan kell képezni a hangot. Előnye a prózai beszéddel szemben, hogy ritmusát a mozdulat lassítja. Ez nagymértékben segíti a gyermeket a modell pontos utánzásában, a szép beszédkiejtésben és tanulásban. Ezekből az egyszemélyes játék­hely­zetekből fejlődik ki a kisgyermek éneklési kedve. Ebben az életkorban éneklése min­dig szoros összefüggésben van a mozgásával, a kettő együtt szoros egymásra hatásában fejlődik.